A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még 50 évvel ezelőtt vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban  illatos parfümmel és locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást.

A hagyomány eredete
Van rá utalás a régi szláv gyakorlatban, és Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) is írt a locsolkodásról. Továbbá ez a szokás ismert Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban is. A szokásról Magyarországon már  17. századi írásos emlékek is fennmaradtak.
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

A legények régebben szépen kiöltözve indultak locsolkodni és öltözetük részét képezte a mellény is. Ma már sajnos egyre kevésbé szokás ennyire megadni a módját a Húsvétnak, ellenben a mellények új generációi igazán praktikusak lehetnek ilyen változékony időjárás mellett a locsolkodók számára!